ABC melletti kocsma

A tulaj, aki amúgy sok minden mással is foglalkozik, csak néha-néha tud belépni üzletébe a rendszer indulását követő 2. héten így ''panaszkodik'' :

- Képzeld, az elmúlt pár évben eddig folyamatosan azon csodálkoztam milyen kevés cola fogy nálam. Mióta itt a gép úgy megugrott a cola-fogyásom, ,hogy hirtelen kiszorultam a raktárból az üres rekeszek miatt. Te, lehet, hogy eddig az ABC-ből a lányok maguk hozták, amit eladtak?

Vágó Úr Törzsvendég lesz

Már az indítás jól kezdődött, amikor az ismert TV-s személy nyaralása alatt betért az adott vendéglátóba. Mikor megkérdezte a felszolgálót, hogy olyan egyedi a kínálat, így ő mit ajánlana, a felszolgáló rezzenéstelen arccal, de vigyorgó szemekkel vetette fel:

- Talán kérdezzük meg a közönséget!

Az alaphangulat így kialakult, de azért nyílván a konyha minősége is hozzájárult, hogy az elkövetkező pár héten egyre több állandó vacsoravendégre lehetett számítani.

Rendszerünk működéséről, az érthetőség kedvéért itt most annyit viszont mindenképpen le kell írni, hogy az akárhány tetszőleges asztalt vagy vendéget képes kezelni. Az asztalok elnevezése rendszerint egyetlen gomb nyomásra is megtörténhet (beállított szöveggel), de akár tetszőleges néven is lehet nevezni, beírni.

Nyaralása végén, távozáskor milyen elnevezésű számlát kapott Vágó Úr?

- Hát: ''Utolsó vacsora...''

Éjszakai Bár - Mikor a vendéget lopják...

A beszerelés napján, amikor mindkét pultos lány túlesett már a betanulás 10-15 perces fáradalmain /melytől már előre is annyira tartottak, így megkönnyebbülve nem is nehéz/ és egy kis standolás után mikor végre egyből elkezdhettek élesben dolgozni a számítógéppel, lelkendeztek, hogy abban a félhomályban milyen jól néz ki a kék háttérben mutatkozó monitor, végre milyen szép számlákat vihetnek ki a vendégeknek, stb..

Majd pár nap múlva, egy látogatás alkalmával az egyik lány már elkezdett panaszkodni, hogy Ő már 6 éve dolgozik ezen a helyen, és higgyük el, hogy itt valami nem stimmel, mert Ő tudja, érzi, mennyi vendégnél mennyi pénz szokott megmaradni, és itt most valami nem jó. Persze mi rájöttünk hogy Ő mire gondol, de hát mi, mivel a főnökkel lennénk viszonyban, erről talán nem a pultossal kell beszélgetni.

Megint pár nappal később mikor bementünk, már ''állt a bál''. No nem az a lány, aki két nappal előtte panaszkodott, és nem is a váltótársa ''jött rá'' mi történt, hanem annak a barátja:

Ugye a régi rendszerben, egy esti műszak utáni standot követően hagyományos standfüzetbe számoltak: ''megnevezés'', ''nyitó'', ''vétel'', ''záró'', ''fogyás'' az kiszorozva az ''egységárral'', majd az egészet összesítve, na annyi pénznek kell lenni, az a főnöké, a többi ami marad az a jatt, és az ami szétosztható.

Mikor azonban jött a számítógép megfordult a logika. A gépbe be kell ütni melyik asztalra mit és mennyit, az abból kijövő szám, mit ''kellene'' a vendégnek fizetni, de a vendég a gép szerint csak akkor távozik, ha leütik az asztal mennyi, amit ''ténylegesen'' fizetett. A kettő közötti a jatt. Így mikor este a főnök bement levenni a pénzt, egy jelszó után ránézett a gépre, és ami kasszapénzt mutatott ott nem volt vita, annak meg kellett lenni. Mivel ugye a ''kellene'' és a ''tényleges'' különbségéből a gép tudta, hogy mennyi is a jatt, hát a főnök a levett egész pénzből pont annyit vissza is adott a pultos lányoknak jatt gyanánt.

Ha minden ''becsületesen'' működött volna, akkor ugye a két logika szerint ugyan oda, ugyan arra az eredményre kell jutni.

A gond - amire a pultos barátja rá is jött - hogy ezek a lányok sose adták ki pl, a 2 cl, vagy a 4 cl italt. Az, amit ők a vendégtől megspóroltak 0,5-1,5 (!) cl-eket, azok a régi logika szerint eladási áron (!) számítottak a jattjukba. Így, mondjuk egy olcsónak mondható 600 Ft / 4 cl-es italnál, ha csaltak, akkor cl-enként 150 Ft-al nőtt a jattjuk.

Mikor lestandoltak ki is jött, szinte minden italból pluszuk volt a pultban, csakhogy mivel vinni kellett a vendégeknek a számítógépes számlát - ahhoz pedig ugye be kell ütni a gépbe - nem tudták eladni.

A ''bál'' azért állt, mert a főnökkel amiatt vitatkoztak, hogy akkor most neki tessék az ''ital pluszt'' eladási áron felvásárolni tőlük. Mire a főnök:

- ''Elmentek a sunyiba! Meglopjátok a vendégeimet, és még fizessem is ki?!

Tanulság: Egy jól beállított és korrekten elszámoltatott üzletnél, azért tényleg át kell gondolni, ki, miből és mennyit keressen. De a lényeg:: Jó az, korrekt az, ha a vendég kevesebbet kap?

A panaszkodó

Barátom ismerőse, ki nem tudja mivel foglalkozunk így :

- A minap elmentem dolgozni, a XY pizzériába, motoros kifutónak. Az jó buli, összejátszol a szakáccsal és már meg is éri. Na de ott volt egy nyamvadt számítógép, és amikor felvette a pultos a rendelést, azt gépen adta le a pizzásnak, majd a végén a gépi papírral adta ki nekem a címet és a pizzát. Így nincs értelme ott dolgozni. Két nap elég is volt belőle... Még ha szakács bele is menne a buliba, na de annyi emberrel mind összejátszani?!

Az okos báty

Tőlünk viszonylag távolról jelentkezett egy üzlet tulajdonosa, hogy ő szeretné ezt a rendszert - amit mi készítünk - használni. A furcsa csak annyi volt benne, hogy mi mindig azzal kezdjük, hogy honnét, kitől hallott rólunk, mire Ő mindig kitérően válaszolt.

Majd fél évvel később, mikor ott jártunk, véletlenül találkoztunk a tulaj öccsével. Olyan ismerős, de honnét is?

A tulaj, azaz a ''báty'' mosolyogva jegyzi meg: ''Az öcsém volt az a pincér, akit tavaly elküldtek a XX sörözőből... Emlékeztek, miért is ? :-)

Hiányzó Lány (vagy jatt?)

Kávézó, fagyizó és hamburgeres hely.

Mikor beraktuk a gépet, volt ott egy jellegzetes nagyszájú, de ''aranyos'' lány. Pár héttel később a főnöknek:

• És merre van a ''nagyszájú'' kolleginád?

• Elküldtem.

• ???

• Most mire vagy kíváncsi?

• Csak nem a gép miatt?

• Nem... nem igazán. Az csak esetleg könnyen kimutatta, amit már amúgy is éreztem. De most mire vagy inkább kíváncsi: Hogy mi az igazság, vagy, hogy miért mondtam fel neki? 

• Ha már így kérdezed, akkor ha lehet mind a kettőre...

• Hát, tudod a hivatalos az volt, hogy vagy 23-szor biztos elmondtam neki azokat a nyamvadt üres boros rekeszeket hova kell pakolni. Hogyan kell a tálcákat elmosogatni, stb... stb... Már untam, hogy mindig ugyan arra kell figyelmeztetni. Ez a hivatalos változat. 

• És akkor mi lenne a valós ok?

• Hát addig, amíg a váltótársának a gép szerint stabil 6-8% jattja van, addig ez a lány sose tudott 1-2%-nál többet. Sose, az istennek se! Ha nagyon akarok, elgondolkodhatok rajta, hogy miért, de igazából ez engem nem is érdekel... Mint tudod, itt nálam egész szép havi fixet kapnak, de a jattot ugye pont ezért le kell adni. Ennek a lánynak az esetében ez a napi stabil 5-7 %-os ''jatthiány''. Havi szinten viszont - ha nagyon akarom - magasabb összeget tesz ki, mint a fizetése.

Mit lehet erre mondani?

Németek a Strandon

Ugye milyenek ezek a nyaralók. Eljönnek kis hazánkba 2 hétre, ez idő alatt mondjuk egyszer elmennek egy budai kirándulásra, vagy egy „puszta farht”-ra az Alföldre, de különben jellemzően egy helyben töltik egész szabadságukat. Mit lehet ilyenkor csinálni? Mondjuk lenn a strandon egymás között pletykálni, arról beszélgetni ki hol járt, ki mit vett, ki hol evett, stb.. Egy ilyen pletykálkodást véletlen kihallgatva zajlott le az az eset, mikor az egyik fél szidta az XX éttermet, … (mindegy miért) mire a másik szinte habozás nélkül elővett neki a rendszerünk által kiállított, és gondosan összehajtogatott számlát, rajt egy másik szerinte „guut'' restaurant emblémájával és címével. Tessék mondani: Nem ez a leghatékonyabb reklám

A brifkó-borítás

Nagy Steak House, vagy 6 felszolgáló 1 fizettető.

Tulaj érkezik este, rumli után egyből, és közli a fizettetővel, hogy no akkor üljön le egy asztalhoz, és számolja meg mennyi van nála.

A srác pár perc múlva közli a számot (amely csak zárójelben jelezve nem 1-2, hanem sok-sok százezer - 2 forintra végződve).

A tulaj ránéz - jelszó után - a gépre, majd bősz arccal elkezdi kiosztani a fizettetőt. - Mint kiderül, van vagy 180 Ft-os eltérése.

Mire mi, már majdnem mondani akarjuk a gyerek védelmében, hogy hát ez azért nem is olyan rossz... azt kell mindig nézni mekkora forgalomnál mekkora az eltérése. Mire a tulaj:

- Ha valaki nyúlja a kasszát az nem 10-50-200 Ft-onként lopkodja a pénzt, hanem egy nap egyszer max. kétszer elviszi a brifkót pl. megpisiltetni. Ezért jó ez a gép, mert ha valaki mindig pontosan dolgozik akkor mindig fillérre stimmelnie kell. Itt lopni csak úgy lehet, hogy kisebb ''ténylegesekkel'' üti le az asztalt, akkor amíg ki nem veszi, plusza van a kasszában. Mikor kiveszi, viszont pont annyit úgyse tud fillérre kivenni. De kivétel után pedig mínusza lesz a számítógéphez képest. Itt nálam csak a fillére stimmelés a megengedhető, hisz csak az, ami biztosítja, hogy nem tudott a pénzel játszani. Ráadásul, ha ezt most nem teszem szóvá, akkor több ezer Ft-os eltérésnél mi lesz?”

NO COMMENT.

Ételdísz

Nagyhírű étterem, 50-es évjáratú sokat megélt, rutinos ''öregróka'' tulajdonosa (már megrendelte a rendszerünket, éppen közösen készítjük, mikor) Fogas kérdés:

- Én nyáron a tányér szélére csak dísznek paradicsomot, paprikát, stb.. rakatok. Télen mikor ez drága ''primőr''-nek számít, inkább savanyút használunk. Most ez hogy legyen? Nyárra kalkuláljuk be paradicsommal, így novemberben pedig egyenként (!) minden ételben állítgassam át, mondjuk valami savanyúra? Érdemes ezzel foglalkozni egyáltalán? ... Pedig ki kéne találni valamit, mert ha kiszámolom, hány adag megy ki mondjuk akár csak hetente is, akkor nagyon nem mindegy, hogy most akkor azt a több 10 kg-ot a vendég megkapja, vagy a személyzet megeszi, vagy kidobják, ne adj isten ellopják... Ilyenekre mondtam, látod - mikor először beszélgettünk -, hogy egy számítógéppel sose lehet egy vendéglátót ''követni''.

- Való igaz. Aki azt mondja, hogy 100 %-ra meg lehet fogni egy üzletet annak vagy nem volt még köze sose a vendéglátáshoz, vagy csak el akar adni valamit. Viszont mi sem mondjuk soha, hogy 1 dkg-ra élesen meg lehet fogni akár a burgonyát, stb... Mi csak azt mondjuk, hogy nagyságrendekkel közelebb lehet jutni a valósághoz, mint bármilyen más papíros módszerrel.

Viszont, ha most az ételdíszről beszélünk, azt speciel egészen jól ki van találva. Mikor először találkoztunk, mondtuk, hogy szerintünk a 3 legfontosabb ALAP dolog egy vendéglátós rendszernél (túl azon az alapon, hogy hát gyorsan kell működnie, és működnie kell ! ) hogy:

1.,Korrekt anyanyelvi ''impozáns'' számla a vendégnek (hisz valójában értük vagyunk, belőlük élünk, - ma már ráadásul igényük is van rá.)

2.,Pillanatra pontos kassza (ne legyen ''játéktér''...)

3.,Linkelt raktárkezelés.

- No látod ez az ételdísz pl: az egyik jó példa a linkelt raktárra. A linkelt raktár azt jelenti, hogy nem kell egyenként felvinni mindig minden áruhoz, hogy az miből is áll (mennyi liszt, tojás, stb..), ha az hasonlít valamely másik, már leírt kalkulációhoz. Pizzériában például elég a 01-es pizzába felvinni mennyi liszt, olaj, stb..., a 02-est már elég úgy, hogy az nem más mint a 01-es plusz egy kis oregano - mondjuk. A 02-es tehát átlinkel a 01-esre. Ez ezért is jó, mert ha a pizza alaptésztán akarna valaki változtatni, akkor nem kell mind az összes 37 pizzát kicsi, nagy verzióban átírogatni, elég a 01-est hisz az összes többi ebből következik.

Az ételdísz ugyanez a logika, csak annyiban bonyolódik, hogy nem az eladandó féleségek közé kell tenni, mint a 01-es pizzát, hanem a félkész termékek közé. Félkész ugye az, amit nem is veszünk, és nem is adunk el. Félkész például még a palacsintatészta. Tojást veszünk, Gundel és túrós palacsintát árulunk, de natúr tésztát? Ezért félkész. Nem vesszük, nem is adjuk el, de jó logikailag egybe kezelni, hisz a valóságban is így van. Az ételdíszt tehát igényesen meg lehet oldani egy linkelt raktárral, mely a félkészeket is támogatja. Így ősszel elég lesz egyetlen egy helyen átállítani a rendszert, hisz az összes ételed ugyan arra a félkészben levő díszre linkel rá.

PSZT! - kicsit magunk ellen

Egy ''víg kedélyű'' és mostanában kissé szórakozott ügyfelünknél havi szerviz alkalmával nézzük a raktár számolási modult - nincs-e benn linkelési, adatrögzítési hiba - és előugrik, hogy MÍNUSZ 1470 db tojás, MÍNUSZ 47 kg karaj, stb...

-Te mostanában nem szoktad beütni a vásárlásokat”

- PSZT! PSZT! Ők nem tudják... (és mutat a pincérek felé)

/ Megj.: azért szerintünk a személyzet tagjai nem olyan hülyék.../

Változó Felszolgálók

(Kis belső infó)

Mint mindennek, a dajkanapon (azaz azon a napon, reggel, mikor visszük a rendszert) a felszolgálók számítógép kezelési megtanításának is megvan a maga logikája.

Bekapcsolt állapotban, első körben csak odáig szoktuk elsőnek elmagyarázni, hogy hogyan kell asztalt létrehozni, arra rendeléseket felütni.

Ezt úgy általában elég egyszer elmondani, mert rendszerint egyből akad közöttük olyan, aki kapcsol és érti. Ilyenkor jó kicsit magukra hagyni őket és nem magyarázgatni azoknak, akik még nem értik, mert tapasztalat, hogy egymástól sokkal jobban elsajátítják. Az ugyanis, aki már érti, az hirtelen elkezd rá büszke lenni, hogy „eszesebb” mint a többi, és bősz oktatásba kezd. Azok pedig, akik addig nem értették, vagy lehet, hogy nem is akarták érteni, hiszen eleve ellenségesen (!) viszonyultak a géphez, ezért nem is figyeltek az elején oda, most hirtelen azon kezdenek gondolkodni, hogy nem igaz, hogy az a kolléga veszi a lapot, Ő se lehet oly buta. - Ez tehát egy jó taktika, így pillanatok alatt mindegyik oda is figyel és el is sajátítja.

No ekkor jön a következő lépés, és rendszerint – szinte mindenhol – itt jön a „lázadás”. Jellemzően – de nem mindenhol - az a kolléga, aki eddig az oktató volt, elkezd tovább is gondolkodni, most akkor hogy is kell „kiütni” az asztalt.

Itt már csak egy gombnyomás van! Itt már nem lehet azt mondani ''én nem tudom használni, nem tudom megtanulni'', de itt kell közölni, ahhoz hogy ennek az egésznek értelme legyen, a kasszát fillérre és pillanatra pontosan kell vezetni, ehhez pedig kell a jatt!

Na itt aztán (főleg, ha a jatt amúgy is az övék, és nem veszi le a főnök):

„Mi köze hozzá a tulajnak, mi mennyit keresünk?” „Lejárjuk a lábunkat!” Minden elhangzik, de azt az egyet már nem tudják mondani, hogy nem tudják kezelni a gépet!  => tehát muszály lesz használni. 

...így elindul.

Pár nap múlva (vagy már este) vannak raktári „eredmények” eltérések. => néhányan esetleg a személyzetből kihullanak (felmond vagy kirúgják). (pl) Két hónap múlva Valami miatt nem megy a gép. (mert mondjuk a pultban nincsen áram... )

- Hirtelen megakad az élet, az a régi francia-blokkos füzetet írogatni sokkal lassabb („már írni is elfelejtettünk”) a szakács „anyáz” mert azok a cetlik nem olvashatóak, stb...

- A felszolgálók nem tudják, már elfelejtették az árakat, elkezdik fizettetéskor az ét- és itallapokat forgatni, majd összevesznek, hogy ki nem adta jól össze a számokat, és különben is az a saláta nem arra az asztalra ment, hanem arra amelyik már az előbb távozott.  ( Ja, hogy a külföldi vendég meg nem ad annyi jattot mint eddig, hisz a vendégnyomtató se megy? Az a cetli pedig mit amúgy kap az korrekt? Itt övék a jatt, ez már zsebre megy!

És ilyenkor újra elkezdik szeretni a rendszert, és képesek akár saját rádiótelefonjukat is bevetni. Csak legyen újra gép!

Szívünknek hízelgő ALAP

Egyik kedves ügyfelünk meséli – kinél már csaknem 2 éve van rendszerünk – hogy:

- Minap bejött az XY, az X söröző tulajdonosa és kérdezte, szerintem használható-e ez a masina” Tudod: ''masina''

- No itt az alkalom... Ilyenkor kell ám panaszkodni vagy szidni...

- Gondoltam, most elkezdjem-e győzködni, mire jó ez a tételes anyanyelvi vendégszámla hogy már nincs vita a jattokon, hogy végre látom mennyi hús fogy a konyhán stb...,de elismerem, nem is nagyon volt kedvem vele beszélgetni, és ha magától nem jön rá, most minek győzködjem”

- Na, de valamit csak mondtál?

- Csak annyit, hogy szerintem egy vendéglátóba kell pult, asztalok és székek, no és számítógép. Szerintem ez a 3 alap... Pl. azon, hogy kell-e kornéliusz-gép vagy legyen üveges üdítő inkább, vagy hogy a konyhán milyen tárgyak legyenek, azon is el lehet vitatkozni, de ezen” Minek ezt annyit ragozni Ha értelmes, úgyis megérti...

Korrekt Vendéglátásért!